2014. március 7.

Scott Westerfeld: Behemót

… A három pont azért, mert ez a történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző (Leviatán) abbamaradt.

Deryn és Sándor egymástól független, de mégis egymásba kapcsolódó kalandos utakon - úgy mint küldetés, szökés -, Konstantinápolyba érkezik, ahol is a mesés kelet minden kelléke, díszlete mellett egy helyi forradalom kellős közepében találják magukat a javában dúló háború mellett.  

Újabb szereplők, teremtmények, szerkentyűk és a régi ismerősök segítők és ármánykodók forgatagában kell az egyre  felelősségteljesebb feladatokhoz felnövő Sándornak  és Derynnek eligazodnia, megfelelnie. Ezt becsülettel és a lehetőségeikhez képest nagy elánnal meg is teszik. Persze nem olyan egyszerű egy egész világot fenyegető háború mozgatószálait átlátni és a benne élők terveit kiismerve tenni valamit, ami jó irányba viszi a dolgokat. Főleg, hogy személy szerint is veszélyben forog a pillanatnyi helyzetükből  vagy örökölt státuszukból adódóan a szabadságuk, sőt az életük.
 Mivel a helyzet fokozódik(c. virág et.)  ezért a kalandok is egyre grandiózusabb eszközöket és bevállalósabb megoldásokat követelnek.

Szerencsére ezt a sorozatot nem érte utol a másodikrészfrász. Sikerült fokozni az izgalmakat a történetszálak sűrűsödtek, nem veszett bele az előző rész végtelenségbe veszően visszanyúló ismertetésébe (ez felvállaltan az a fajta sorozat, amit sorban kell olvasni), és nem utolsó sorban sikerült megtartani azt a teremtett világot, ami az egyik erőssége a könyveknek, miszerint egy alternatív történelmet (és ez lehet fura így, de) hűen követ.
Amit még nagyon szeretek benne, hogy a képeskönyv fogalmát is kicsit újraírja.

Jöhet a harmadik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése