A betörő, akit temetni veszélyes (A betörő, aki... 8.)

"Hogyan lehet megölni valakit egy guppival? – tűnődtem hangosan.– Egy kardhallal még talán. Nem tudom, Bernie. Csak annyit tudok, hogy a gyilkos használt egy tevét, és mondhatsz akármit, nem fogja itt abbahagyni."

Bernienk belecsöppent egy Chaindler regénybe ahol Agatha C. volt a díszvendég és Sherlock Holmes idézeteket olvasott fel a panziólakók közé szellemiségükben megidézett irodalmi ikonoknak. 
Egy barátságos angol szellemekkel bélelt, patinás kúriában képzelte el a hétvégéjét a csajával, csendes romantikázós hangulatban, miközben megszerez egy könyvritkaságot. Ehelyett a kutyapancsolót üzemeltető leszbi barátnőjével találta magát egy ágyban, egy hullákkal gazdagon megtűzdelt rémálomban. 

"Az út a Cuttleford Házhoz olyan volt, mint egy Judy Garland-dal. Egyre durvább, magányosabb és keményebb lett."

Oké, a romantikus este összejött, mert az excsaja, mit ad ég éppen ott szállt meg a frissen beújított és azon melegében fel is szarvazott férjével, de azért ez mégsem az a tervezett felhőtlen víkend. Az igaz, hogy most nem Bernie-t gyanúsították gyilkossággal, (na jó csak egy picit, de ezzel most nem volt egyedül) de azért a leendő áldozat szerepe(amivel szintén nem volt egyedül) sem komfortosabb. Persze Bernie gyorsan alkalmazkodott a helyzethez és Marlowe-ba oltott Poirot-vá lényegült és ki is derítette a kiderítenivalókat, végül is a nagy kriminalista példaképek kottájából nem is volt olyan nehéz. Ha csak azt az apróságot nem tekintjük nehézségnek, hogy meg kellett halnia neki is az igazság érdekében.

Block most (is) nagyot gurított, a krimiparódiát tök komolyan véve teleszórta  kriminális intertextualitással megidézett klasszikusokkal a klasszikussá vált betörősorozatának ezt a gyöngyszemét.