Borisz Akunyin- A halál szerelmese (Fandorin 8)

Kicsit rápihentem a Fandorin sorozat újabb részeire, tavaly besokalltam, túlzásba vittem a mennyiséget, de ha egyszer olyan jó kis sorozat. Most hogy az eltelt idő miatt vagy mert ez a rész tényleg sablonosabb volt, nem is tudom, de mindegy is, mert azért van olyan jó író Akunyin, hogy ezt is szerethetőre fazonírozta a három szálon futtatott részekkel. Mire az aktuális rész elfáradt volna, bedobta a következőt vagy újságcikk formájában, vagy kissé naivan butuska lányregényes napló vagy az ügynöki jelentés formájában. Amitől viszont nem tudom nem szeretni, az a sok sok világirodalmi, operairodalmi utalás (már a használt szektanevek is: Prospero, Ofélia, Rosenkrantz,, Cyrano, Columbina .. stb) és a versbetétek. Igaz Fandorin Itt inkább részese mint irányítója a történéseknek, azért kiveszi belőle a maga szerepét.

A történet egy a regénykorban (20. századelő) éppen nagy népszerűségnek örvendő orosz társadalmi hülyeséghullámról szól, miszerint a lírai túltengésükben dagonyázó fiatalok romantikusnak találják, ha a sorsukat kísértve a halált magasztossá emelő szektavezető hagymázas hülyeségeivel felvértezve szakrális módon kiválasztódva öngyilkosságot követnek el. 

Ebbe a környezetbe kerül be a naivan bugyuta Columbina, és a vak hiedelmeket cáfolni akaró Fandorin, hogy elérjék a maguk célját. 

Érdekes eszmefuttatások, és levezetések , néhány rejtélyes cselekménycsavar és el is készült a soros Fandorin-krimi. 

Aki nem sorban szándékszik belevetni magát a sorozatba, annak javaslom. ne ezzel kezdje.

A showt egyértelműen Masza vitte el azzal, amikor egy házasságtörő légyottját megzavarják, de haláli nyugalommal felöltözik , majd japán udvariassággal azt mondja a partnerének: "Fenya-szan! Mászkor is szeresszen!"

A japán ingmellben és mandzsettában, de nadrág nélkül állt ott, és egy termetes, nála jóval magasabb nőszemélynek segített bepréselődni a kartonszoknyájába.A váratlan látogató megjelenése nem maradt hatás nélkül. A dús idomú nőszemély elvisította magát, s karjával próbálta eltakarni nem mindennapi méretű keblét, Nejmlesz úr inasa pedig meztelen combjához szorította a tenyerét, és szertartásosan meghajolt.
– Milyen ütyben, Columbina-szan? – kérdezte, miután felegyenesedett. – Natyon-natyon szürögösz, vagy etyszerűen szürögösz?– Nagyon-nagyon sürgős. – Columbina igyekezett elkerülni szemével a félig felöltözött kövér nőszemélyt és a japán szőrtelen lábait. – Azonnal el kell menni egy emberhez és megmenteni, különben jóvátehetetlen baj történik. Hol van a gazdája?Masza összevonta ritkás szemöldökét, kicsit gondolkodott, majd határozottan kijelentette:– Az úr ninc idehaza. Nem is telefonozott. Azt az emberét majd én mentem meg. – Meghajolt a babája felé, aki még mindig nem tért magához dermedtségéből, és a kijárathoz tolta: – Natyon köszönöm,Fenya-szan! Mászkor isz szeresszen!Fenya (nyilván ugyanaz, akinek hiába kiabált be a kapus) felkapta a cipőjét, blúzát, harisnyáját, s kiszaladt az ajtón. Columbina félrefordult, hogy az ázsiai nyugodtan befejezhesse az öltözködést.

– A kék virág nem jó. Akkor kell kék, ha vízbe fulladnak. Ha felkötik magukat, akkor margarétát hoznak. – Előadást tarthatnál, Masza, a Halál Szerelmeseinek az öngyilkosok méltó megünneplése témájából – mondta komoly képpel Monte Cristo. – Áruld már el, milyen virág illik például annak, aki főbe lövi magát! – Piros – felelte ugyanolyan komolyan Masza. – Róza vagy pipac. – És aki megmérgezi magát? – Annak sárga krizantém. Vagy ha krizantém nincs, boglárka is lehet – vágta rá az ázsiai. – És aki harakirit követ el? – Annak fehér kell, mert a fehér a legnemesebb szín.