Galgóczi Erzsébet: Vidravas

Az utolsó könyve Galgóczi Erzsébetnek, ezért  bár kívánná a történet a folytatást az itt véget érő, de hamarosan bekövetkező események miatt, sajnos nem lesz ilyen.  Még a megírása idejében is ott fenyegetett a vidravas fogainak a fenyegető összezáródása. (az megér egy külön említést, hogy bár  84-es a kiadás, és erős változások indultak el politikailag, de  még akkor is cenzúrázták az érezhetően belebegtetett 56 miatt.) Nagyon kemény világot tár fel abból a közvetlenül Sztálin utáni, nálunk Rákosi alatti érából. Feldolgoz egy politikai szégyenteljes történetet, több társadalmi réteg szegregálásának, szándék szerint egyenesen a megszüntetésének a története, osztályozása, minősítése, kitörlése az össztársadalomból az elhíresült MAORT per alapján.  Az ország akkori elitjének, értelmiségének, módosabbnak számító parasztságának a kiiktatása.  Sztálini tanokon nevelkedett, Rákosi és az ahhoz vezető, torzult ideológiákon elembertelenedett  korszak.  Listázás, beszolgáltatás, besúgás… , kényszerű, kiforgatott ideológiák mentén szerveződő társadalom..., kulák, kizsákmányoló, reakciós, népáruló, nemzetellenes, csak úgy röpködtek ezek a vádak, és az ezért járó kötelek, életfogytok…

Jól visszaadja a regény az akkori direktívaként használt jelszavakat, azt a kíméletlenséget ahogy a cél szentesíti az eszközt.  Társadalmi egyenlőség megszüntetését célul kitűzve , a marxista ideológia mögé felsorakoztatott kétes eszközökkel való végrehajtása de jól kijelölt keretek közé szorított életek, lehetőségek, de inkább lehetetlenségek generálása. Mert milyen képtelen ideológiára épül az, amikor embereket egyszerűen kitesznek az addigi életükből és belepakolják más emberek életébe. Beletelepítik a kitelepítetteket. Micsoda méltatlan helyzeteket, megalázó viszonyokat és embert próbáló éveket teremtettek egy ilyen döntéssel másokra, akik az akkori politikai szélirány szerint nem illettek a társadalmi rendbe.

Ezt, a regénybeli három különböző sorsú ember(nő)nemzedéki , osztálybeli különbözősége mutatja be a kor és a szellemet amit a feszülő, a rendszert formálók által mesterségesen feszített ellentétek és a ránehezedő terhek bonyolítanak.

De a könyv ennél sokkal cizelláltabb.

Orsolya a tanulni vágyó, a szüleitől, föld megművelésétől más művészi képességeket magában érző és ezáltal  más életre vágyó paraszti származású lány,   és Simonné a kitelepített, mindenétől megfosztott, de  művelt, világot látott és kényelmes életminőséghez szokott “burzsuj” asszony a lehetőségeinek köszönhető szélesebb látókörű nagypolgári ideológiájának a szembeállítása, egymásnak feszülése, amit színez még Orsolya anyjának, Révnének a munkát és a magának, gyerekeinek viselhető körülményeket teremtő szorgalmat, hagyományokat és ezáltal a megszokott biztonságos talajt megtartani vágyó parasztasszony létfilozófiája, ami nem is igazán filozófia, mert a maga egyszerűsége és zsigerisége nem emeli megfogalmazható filozófiai szintre, inkább csak a biztonsága és élhetőségének a tudattalan kapaszkodója.

Erre a hármas vonalra van felfűzve a regény.

De nem amolyan szájbarágós vagy direkt módon ahogy azt egy propagandakönyv tenné, hanem nagyon szépen, irodalomba csomagolva, nem belevezetve az olvasót egy olcsó vonalas ideológiákat fröcsögő karakterekkel teli kornaplóba, hanem nagyon finoman , a hozott értékeket megtartani kívánó és egy újabb , a remény szerint egyenlőbb feltételeket, lehetőségeket elérni vágyott nemzedéki és társadalmi különbségekből eredő korfilozófiákat  bemutatva.

Persze  ez az új világosnak hit “világrend” idővel megmutatja a sötét oldalát annak is, aki ebben látta a fényt, mert szépen elkopnak a fényes mondatok és a máz alatt kitűnik az amire valójában épül ez a kétes rendszer, az örökös félelemben tartás, az állandó feszültség,  figyelni ki mit mond, de figyelni saját magukra is, mert sose tudni ki mit hall ki a beszédből, akkor meg nem csak a beszélő, cselekvő embert fenyegeti a testi és lelki megsemmisítés, de annak a környezetét, szeretteit is …  

Orsolya a regényfejlődés folyamám el is jut arra, hogy ráébredjen, nem éppen az az itt kiserkenő kommunizmus, amiről ő ábrándozott, amiben hit.

A történelem még akkor is hitelesebben tükröződik egy egy tisztességesen és  jól megírt regényből, dacára az írójának a szocializálódásból eredő, korba ágyazódott, később revideálódott vagy felülértékelt kisebb mértékben illeszkedő meggyőződésein, mint egy manipulatívan hatalomirányított történelemkönyv ordas hazugságaiból.

Galgóczi Erzsébetet ilyen írónak tartom, mert bár a regényeiből kisejlik , hogy hitt az egyenlőség megteremthetőségében, de egyáltalán nem azon a hamis módon, ahogy azt a színpadias népi hatalom kívánta prezentálni. Ebből a könyvéből is kihallani Orsolya gondolatain keresztül, hogy inkább egyetért az ő kezdeti naív hitével, mint azzal, amit a lehetőségeinek köszönhetően felhalmozott értékeiről vall és sugároz a megtépázott méltóságától és javaitól , de büszkeségében meg nem tört úrinő. 

Ebben a regényben is azt érzem, mint általában a Galgóczi regényekben, hogy 
nem a célokkal van a baj, hanem az eszközökkel, amit használnak azok elérése érdekében, no meg persze az eszközt hatalmuknál fogva kihasználó, erkölcsileg elkorcsosodott használóival. 

Sajnálom, hogy az írónő könyvei mára már kezdenek feledésbe merülni, mert elég jó kortörténelmi bélyeglenyomatokat örökített meg.

Hír-fairdítő 2.

Tudatmódosítónk jelenti

Néró, a néhai europa-egyesítő római birodalom császára kikérte magának, hogy a kenyeret és cirkuszt  (panem et circenses! )  elhíresült mondását kiforgassák a magyar hunfoglaló szabadságharcosok ekképpen, közmunkát és focistadiont ( liberum labor et pila ludos!), ezért a rómaállam-keresztényüldözési irodavezetője Néró neheztelése jeléül elküldött egy levágott lófejet a hun vezérkari főnök lakájához, hogy alkalomadtán azt vigye be a méltóságos demokratikus 7vezér reggeli kávéja mellé az ezüsttálcán, mintegy üdvözlőkártya gyanánt.

Amint ez a hanyatló nyugati támadás kikommunikálódott a Hunok egy emberként járultak a szavazati oltárhoz, alulról jövő akaratukat ilyenképpen kifejezvén, hogy a római birodalom bukott vezére ne pofázzon bele a szuverén Etel-köztársaság jelszórendszerébe, amik ünnepélyes díszvacsorával nyomatékosított utcai gránitplakáttömbökbe vannak vésve.

Lapzárta után érkezett információnk szerint a Hun nép nevében az alábbi plakátközleményt adta ki a nemzeti lakájügyi hivatal: megvédjük a nemzeti jelszavainkat a beözönlő latin szavaktól. 

Majd kiírtak egy tendert a szó-fajvédelemről, amit a Nemzeti Vízszerelők Demokratikus Delegációja (NEVIDDEL) egy személyben háromkörös, nagyon szoros versenyben megnyert, így Arany Áron, kivezényelt szakközmunkás és egyetemes elméleti atomfizikus professzorral  robbantatták be az Etel-köztársasági szoros  bejáratát, és azon nyomban egy éppen a nemzet ügyeiben ott bográcsozó vezéri tanácsból  spontán alakult  küldöttség egy arra kiránduló óvodás csoport népi pitypangfúvó folklórműsora keretében meg is koszorúzott.  Majd miután 10 percen belül harmadjára is átadták  az így magukra robbantott szófajvédőfalat a plebsznek, két apacshelikopter segítségével leleplezték a vezérkar tiszteletére faragott eléktáblát.  emlktlát.  emléktáblát. 

A berobbantott köveket ezer évre a vérszerződésben titkosított  gránitbánya szállította, 

Szabó T. Anna - Lackfi János: A nő meg a férfi #Vers Lavina

Nő, ha kap  Lavinát, mindegy is mennyi

Írja, olvassa, ki mihez ért.

Feltétlen reagál, nem mondja : ennyi

Azonnal  rímfarag.  - Ki érti mért?

hír-fairdítő 1.

Tudatmódosítónk jelenti

Egy a Moszkva térről idetévedt  pufajkás alvóügynök a választékcsökkentő offshore vitrinjében  álmában megtámadott egy civilkurázsit viselő idős hölgyet és a segítségére már tegnap óta magánügyben spontán ott tartózkodó ferences rendi idényjellegű labdaszedők és hobbi várvédők társaságának a head and soldier tagozata félelmet nem ismerő bátorságukról és éles elmét tükröző helyzetfelismerő képességükről tettek tanúbizonyságot azzal, hogy az alvóügynököt lábujjhegyen körülállva, pisszenés nélkül vigyáztak álmára, amíg a veleszületett elsőbbségi jogokkal felruházott hölgy, lenyomja közkívánatra mindenki torkán a vasárnaposságot szentséggé avató időbélyeget.

Lapzárta után érkezett információnk szerint napvilágra került a hölgyről, hogy civilben titokban edz a kisvárosi helybőlindítható szavazatfutár budapestiolimpiai számra és a szűkebb hazájában már többszörös helyi bajnok nem nyilatkozik. 

Bächer Iván: Az elhagyott falu

Bacher Iván úgy tudott komoly témát olyan érzékenyen , finom iróniával, helyenként groteszk módon megírni, hogy azt tanítani kellene. Túlmutat az újságírói képességeken(illetve ez lenne e minta!) Amit egy szociológiailag feltérképezett faluban ilyen kis történetekkel el lehet mesélni úgy, hogy értse az olvasó minden vetületét, de ne egy száraz szociológiai leírást kapjon, hanem egy irodalmi minőségű szórakoztatóan összegyűjtött hely-, ember- és társadalomismereteket, azt ebben a gyűjteményében megtette Iván. Úgy érzem benne megvolt az a móriczi mesélőke és az a történészi véna amitől ezek a szociográfiai írásai nagyon szerethetőek. És persze Gold Jenő figurájával megteremtette a maga Szindbádját.

Ez a falunovella Tolnát idézi meg a Pestről odajáró városi rácsodálkozó Jenő szemén keresztül,

"Mindenki csinált valamit, és mindent csinált valaki. Gold Jenő például téblábolt és nézte, milyen flottul mennek a dolgok."

és az Afrikából visszatelepülő   Ödön "szemén" keresztül (na ja, fecske mi?)

"Megjöttek a fecskék! Megjött Ödön! A szerencsétlen. Mert sajnos, onnan a gangról azt is lehetett látni, hogy teljesen hiába jöttek meg a fecskék, inkluzíve Ödön. A fecskefészekben ugyanis időközben verebek vertek tanyát. Ült a gangon és nézte Gold, ahogy jön Ödön, sok ezer kilométer szárnyalás után, megérkezik végre, fáradt, elcsigázott, hót radva szegény, de megjön, megérkezik haza. Bújik be boldogan tavaly encsőrével épített fészkének kicsiny lyukán. Aztán éktelen csivitelés, vijjogás, madárordítás hallatszik ki a fészekből, és már penderül is ki szegény Ödön. Pár napig még tart a csetepaté, de végül győzedelmeskedik a veréb. A fecske pár napot spekulál, nyilván azon, hogy visszamenjen-é a jó kis Afrikába, ahonnan hogy eljött, nyilván ezerszer megbánta már. Aztán sóhajt egy nagyot a fecske, és valahol hátul, a gang végében új fészek építésébe kezd. 

 Megjött Ödön – és most meg van sértve nagyon. Nem elég, hogy elvették otthonát, amelyet nehéz munkával teremtett tavaly, de még össze is pofozták, amikor reklamált.      Ült a gangon Gold Jenő, és próbálta kicsinyt vigasztalni a madarat: „Ne búsulj, Ödön! Volt egy jó fél éved. Oszd be azt! Valahogy majd csak kihúzod ezt a másikat. Élsz addig az emlékeidből.”

Téblábolva nézte Jenő  a falusi életritmust, ahogy minden időszaknak megvolt a maga rendje, sora

"Tél volt, hát ettek. Váltották a zsírt a hússal, a húst a zsírral, a kenyérrel spóroltak, ott volt a savanyú, jól termett az uborka.  Márciusra egy tonnát hízott a falu, biztosan.  Nem baj, majd leadja tavasszal. Ha az élet beindul."

Néze Lidi nénit, aki a sok életrevaló tudása mellett többek között 

"... profi betegápoló volt, nem csupán az övéit gondozta mindvégig, de karbantartotta a távolabbi rászoruló rokonokat, amikor már férj, feleség, édesgyermek se bírta a dolgot, ő zokszó nélkül ment naponta és tett tisztába, ágytálazott, pelenkázott, kezelt fölfekvéseket, bűzös keléseket, be soha már nem gyógyuló iszonyatos sebeket. 

Aki azt hiszi, hogy cserébe a jóisten megajándékozta Lizi nénit azzal, hogy mellette is legyen valaki, aki ápolja, aki fogja a kezét, aki eteti, tisztába teszi őt a végén – aki ezt hiszi, az a jóistent nagyon nem ismeri."

De a falusi élet egy városi számára legyen az Jenő vagy a kutyája, sok megpróbáltatással jár. 

"Az egér ráragadt a papírra, de csak a két hátsó lába, meg a feneke, az első lábaival tudott mozogni, összevissza vergődött a tékában, amikor Gold kinyitotta az ajtót, és egy percig döbbenten állt, az egér le is esett, a konyhakövön ment ide-oda a papírral, no erre már a kutya is reaktiválta magát, odarohant, és máris ott volt az egér a papírral a kutya pofáján, kétségbeesve ugrott a gazda, próbálta lehúzni róla, de a ragasztó már nem engedett, tudnak ezek az olaszok, húzta a kutya szőrét, a kutya vonított, az egér visított, ugrott ollóért, körbevágta a kétségbeesett kutya képén a szőrt, a kutya elrohant, a konyhakövön ott ugrabugrált egy visító szőrös ragacsos papírdarab, Gold két szemétlapáttal összefogta, kirohant a kert végibe, a fémlapáttal egy hatalmasat csapott a szőrpapírra, elhajított mindent, menekült a kocsmába, megivott öt sört, és másnap visszahurcolkodott Budapestre." 

Nagyon szórakoztatóak a történetek , pedig sok van, ami egyáltalán nem vicces, sőt!  

"Most, amikor oly sok féltő szó esik azokról, akiknek nem engedik vagy nehezítik, hogy nyíltan gyakorolhassák magyarságukat, mindig emlékezzünk azokra is, akiket a magyar állam taszított el magától, akiket a magyar nem engedett magyarnak lenni. Hiába voltak hűek a hazához, hiába öltöttek szép magyar nevet, hiába cseréltek nemzetiséget is – elvitték őket innét. (Persze jelentős különbség, hogy németországi vállalkozó, kanadai marhafarmer lesz a deportáltból, vagy füst, hamu és lámpaernyő – de most nem erről van szó.) Elvittek innét nem csupán szorgos embereket, iparosokat, de elvittek kultúrát, nyelvtudást, egy darab polgári Magyarországot, népet, nemzetet."

És hát persze a falusi élet egyéb előnyökkel is jár, amitől megvidámodik a kedv. És ez a lényeg. A minden ellenére átsütő optimizmus!

"Fölmotoroztak Pók Petiék pincéjéhez, a kulccsal kinyitották a vaskos ajtót, és megnézték, hogy forr-e már a must. Forrt. Nem is must volt már, hanem murci. Ezt persze ránézésre nehéz megállapítani, de hát ők nem is ránézésre állapították meg. "

Eco echo

Kivel fogok én ezután jókat vitatkozni?

Na de Eco mester ez nem érv!  Így nem lehet kiszállni egy vitából. Oké, győztél. Erre nem tudok mit mondani. Hiányozni fogsz barátom!

"Ahhoz, hogy belássuk: a körülöttünk levők (mind az ötmilliárdan) hülyék, kifinomult és ravasz munkára van szükség. Ész és kitartás kell hozzá. Ne kapkodjunk. Szép lassan, de biztosan jussunk el a derűs meghalásig. De még előző nap is gondoljuk azt, hogy van egyvalaki, akit szeretünk és csodálunk, és aki nem hülye. Érteni kell a módját, hogy csakis a megfelelő pillanatban (egy perccel se előbb) ismerjük fel, hogy ő is hülye, úgy bizony. És csak ekkor halhatunk meg."

Ha egyszer találkoznék Ecoval, kipróbálnám az elméletemet. 

Minden különösebb magyarázat nélkül odatennék elé mondjuk egy kabátgombot, egy mangalicakolbász meg egy rabbi lenyisszantott hajtincsét és türelemmel várnék....

vendégszöveg:

Shizoo kolléga így hajt fejet. 
(bár tudnám ilyen szépen)

update:

A szomor nem magányos. Atticus is végtelenül szomorú. Harper Lee sincs már.

verses helyett zenés est

Az úgy volt, hogy  ilyen publikusba vállalhatatlan hirtelen támadt technikai okok miatt nem tudtunk elmenni E-vel a betervezett Simon Majoranna Marci féle slam-re. (sírzokog) Mondjuk úgy … ja, nem. Mondom nem publikus!

Viszont ma egy éppen gyűjtés alatt levő zenevariációt kaptam és  annak a hallgatásával észrevétlenül  elkalandoztam a youtube-on. Majd egyszer csak arra riadtam fel, hogy egy 3 éves élő!? tehetségkutató egyik üdvöskéjének drukkolok nagyon magamban, (nem küldtem sms-t!) miközben Whitney Houstont énekel(t). (megjegyzem nagyon jól) Korszerű és naprakész e vagyok tehetségkutatókból?

Na de nem is ez, hanem hogy pont E-vel tárgyaltuk ki a napokban, hogy anno a 92’-es Freddie Mercury emlékkoncerten a Wembleyben egyedül Májkrém (lánykori nevén George Michael ) tudta rendesen elénekelni Freddie számát, a Somebody to Love –t.  Lehet hogy előítéletes dög vagyok, de nem tettem volna rá, ha ló. Nagy nevek buktak bele sorra, erre meg jön a helyes válltömött zakóban, Sophia Loren napszemüvegben, hátradobós hajzattal , viceházmestereket is megszégyenítő kulcskarikányi fülbevalóval és …  Tényleg nagyon penge volt! (On/ha valaki tudja ki volt a másik Wham-es pasi, az ne féljen elmondani, mert szerintem, az csak papírból volt kivágva, hogy ne legyen egyeldül Májkrém, ha már az egy együttes volt!) /Off)

És akkor, hogy prezentálja a sors keze, hogy nincsenek véletlenek, ebbe is most botlottam bele.  Itt ez a countrys csaj és minden erőlködés nélkül, minden görcsös másolás nélkül elénekli. A számbádit.Csajul.  

( a beszédhangját ki lehet hagyni, mert az eléggé rossz irány. 2.10-től énekel. Kérem nem megijedni az elején, furán nyit, nem freddies, na de pont ez a lényeg!!)

Na de még csak nem is ezt akartam mert ami a lényeg lenne az az, hogy ugyan ott, ugyan akkor (na jó egy picit később, konkrétan koramásnap) még az is felmerült E-vel való reggeli kávékómás ... izé... vagyis hogy akadémikus beszélgetés közben , hogy a panda az akkor most medve e? (vagy csak Chuck Norris a medve? ) És hogy mégiscsak  jól van ez a világ összerakva abból is látszik, hogy az Univerzum soha, mondom SOHA nem hagyja megválaszolatlanul a kínzó kérdéseket, mert egyszer csak szembe jött velem a válasz. Igen ez is egy lejárt szavatosságú amerikai Xfaktorból  (most ünnepélyesen meg is fogadom,  ha lesz még ilyen műsor, azt nézni fogom, mint egy enciklopédiát. 

Itt a válasz a pandakérdésre: 0.33 nál!  (amúgy ez a nő megette Louis Armstrongot meg Roy Orbisont, és minimum beleharapott Otis Reddingbe is . Különben hogy?  Love!) 

Na ennyit akartam elmondani. Teccikérteni?  Kérem kapcsojja ki.  Az ellen nem véd. 

ui: bocs, E- de Lemmyt nem sikerült beleszőni. De jobb is ez így asszem, mert így legalább nincs blaszfémia.