A napvégi zombiüzemmódban
a gondolataimba merülve beléptem egy kereskedelmi egységbe és azt észleltem a
látóterem csücskében, hogy minden átmenet nélkül egy hormonzavaros ember
méretű figura elkezdett seggetrázni majd ordenáré hangon hohohózni, amikor kartávolságba
értem. A közelben tartózkodó anyuka-kislánykombó legnagyobb megdöbbenésére beindult
az önvédelmi reflexem, és bár nem vagyok egy agresszív utcai verekedő, de mint
Chuck Norris fénykorában, bevittem a piros
köntösös dögnek egy pörgőrúgást, kézzel. Majd miután tisztáztuk a félreértést, elnézést
kértem tőle és a szavát vettem, hogy
többet ilyet nem csinál, mert akkor
bosszúból az ölébe ülök.
Amikor elmeséltük a napunkat otthon kicsit furán néztek rám a gyerekeim, amikor azzal
kezdtem, hogy ma megvertem egy mikulást.