Be kell vallanom, hogy kisdég tartottam, hogy sok lesz a majd 500 oldalnyi archaicus localisalt tájjellegű és medicusi s korphilosophiai szakretoricus nyelvezet az olvasói psychémnek, de nagy örömömre ez a veszély nem állt be, amit, ha bekövetkezett volna, már csak azért is utáltam volna, mert egyébkén nagyon tetszett a könyv, Az első néhány oldalakon conctretan azt gondoltam, hát ebbe befürödtem rendesen. Na de nem ám, hogy únalom és nyelvi bosszantás lett eluralkodva rajtam, hogy mi is ez a húszonegyedik század incognitojából visszabeszélő korahúszas évszázadi íródás, hanem éppeg az ellenirányba hatott az érdeklődésemnek hamarost, nem is tudtam megvonni magamtól, de nem is akartam, mert annyira a rabja lettem mind a szövegzetnek mind a történetnek, hogy ópiumként szívtam magamba a két orvosnak a magánéleti, időben és tájban Trianon-környéki történelmi és társadalmi, culturális és a tradicionálisan beágyazódott, az azt criticusan, a korváltást megelőlegezve haladómódon szemlélő gondolatviselkedésbeli vonatkozásra kiterjesztett történetét, de nem hogy altatónak, hanem pont hogy inkább alvás helyett.
nagyon helyes. na szerussz!
VálaszTörlésha ja. pedig hát eleinte sokszor azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány.
VálaszTörlésMár megint egy olyan könyv, amire régóta fáj a fogam.
VálaszTörlésHa arigolettóig kibirod adom. Ha nem, van úgy is, mint a múltkori projekt.
VálaszTörlésKibírom a Rigolettóig köszönöm. A múltkori projekt végül nem akaródzott működni. :/
VálaszTörlés