Csukás István: Pom Pom meséi

„Hogy ki is Pom Pom? Hogy nem ismeritek?” Hát az egyik kedvenc mesélőm. 

Annyi jó történetet tud, hogy nem tudok kinőni belőle. Szerettem amikor Picur voltam, amikor is egy egy mese miatt szép lassan mentem, mert komolyan hittem, hogy az iskola megvár. Szeretem, amikor ágyat nyomó Festéktüsszentő Hapci Benő vagyok, még ha a tüsszentésem, az nem is olyan hasznos a közösségre nézve. Néha ma is szeretnék kicsit Radírpók lenni, mert vannak dolgok, amiket másképp nem lehet eltüntetni a világból. Sokszor most is olyan vagyok, mint a Bátor Tintanyúl, bár már tudom, nem szabad parkőrt enni, és noha azt is megtanultam , nem lehet minden madarat megmenteni, mégis van bennem egy kisebb Madárvédő Golyókapkodó. Tán kinőttem már a Civakodó Cipőikrekséget, de ugye az ember gyarló és hiú… azért igyekszem;) Mi tagadás néha kibújik belőlem az Ásító Szörnyeteg, de nem ám a királylányokat hiányolom , meg a csatákat, hanem egyszerűen azt az időt keveslem, ami a 24 órából az alvásra szorítható ki. Aztán régóta gyanítom, hogy van valahol bennem egy Óriástüdejű Levegőfújó, mert többször észrevettem, hogy bizonyos húzós vagy örömteli helyzetek után műszerrel mérhető mennyiségű levegőt sóhajtok ki a világba. Tán a Lesbőltámadó Ruhaszárítókötélség ami kétséges, kivéve, ha a kötöznivaló bolondságot nem veszem magamra, és miért ne, ha statisztikailag nézem a mögöttem hagyott időt kizárt, hogy ne lenne ilyen tétel. Egyik kedvencem az Órarugógerincű Felpattanó, a multifunkcionalitásán túl, használható még például a családi nyelvkészletbe, ha rá kell küldeni arra a szerettünkre, akire már negyed órája várunk harcidíszben egy egy időreinduláskor. Viszont, aki sosem szeretnék lenni, az a Magányos Szamovár. Elfeledett, kiszáradt, pincébe hajított fénytelen eszköz. Ezért is van az, hogy „Ha erre jártok, mindig kaptok teát! Várlak benneteket! És köszönök mindent!” 
Na de ami igazából sosem múlik, az a Gombóc Artúrság. Nem is akarom, hogy elmúljon, bár azért jobb lenne, ha ez úgy belül maradna, de sajnos mindenáron ki akar látszani és amit Gombóc Artúr akar, ha csokiról van szó, azt ember nem állíthatja meg.(max. a futópad;)