Vállalhatóan adagolt korhumorral, a benne élők és a
visszatekintők számára értékelhető intellektuális iróniával, irodalmi utalásokkal
megírt regény, ami a pesti közösségi langyos-szamizdat idők személyes szerelmi analitikájának a jelentése a 80-as évek undergroundnak számító ikonikus helyekről, helyiekről. (TGM, Demszky, Kis János, Fészek, Balettcipő, Udvaros, Eszenyi, Básti Juli) Igaz a regényforma keveri a valót a fikcióval, de a keveredésben a valóságtartalom a jellemző. Pontosabban olyan, mint egy jelmezes buli. Mindenki ott van, csak nem mindig tudni melyik jelmez mögött éppen ki. Mondjuk én a messziről jött ember vagyok ebben a szituációban, mert se írni nem tudok, sem nem voltam része ennek a centrális kultúrkörnek, kizárólag a fellelhető utánkövetésekről és az anekdotaszerű könyvbéli történet(ek)ről van ismeretem, véleményem.
Nem mondom , olykor már feszegetik a befogadószándékom határát az esetenként már idegesítő , bár erotikusnak szánt leírások, (sok van, úgyhogy van mit túltolni) és a szleng sokszor nem ült az adott szövegkörnyezetben, de mint mondtam nem vagyok irodalmiasságnáci, így tovább tudok ezeken lendülni, ha nem permanens. És szerencsére nem az, bár a könyv terjedelménél fogva gyakoribb az előfordulása az olvasói megengedésre apelláló részeknek, mint ami még nem sarkall arra, hogy egy ajánlóba megjegyezzem. Talán ha lett volna ereje Désnek az első regényéből húzni egy erőteljeset. (lesz ez feszesebb is remélem, mert amúgy olvasnék még tőle) Persze ha meg elfogadom, hogy ez egy hosszan íródott naplóból született, akkor meg a csapongás indokolt, még akkor is, ha amúgy volnának regényformai elvárások egy ilyen terjedelemnél. A valós és véleményezett tartalmi elemek viszont széles spektrumú műveltségen és persze a bennfentesség előnyén alapulnak, a zenei, irodalmi , film és színházi, egyéb művészetág vonatkozásaiban igencsak irigylésre méltóak . Külön respect neki, hogy kimondta a kezdő Ady ripacskodását és a nem ismeret híján hitetlen, de gyaur bibliaértelmezéséért. Kiváltképp a karácsonykompatibilis Jézusértelmezési levezetéséért meg a bibliai szexualitás kapcsolata a fogamzáshoz értelmezhetetlen ellentéteiért .
Az irodalmi naplószekció tetszett a legjobban.
Nem mondom , olykor már feszegetik a befogadószándékom határát az esetenként már idegesítő , bár erotikusnak szánt leírások, (sok van, úgyhogy van mit túltolni) és a szleng sokszor nem ült az adott szövegkörnyezetben, de mint mondtam nem vagyok irodalmiasságnáci, így tovább tudok ezeken lendülni, ha nem permanens. És szerencsére nem az, bár a könyv terjedelménél fogva gyakoribb az előfordulása az olvasói megengedésre apelláló részeknek, mint ami még nem sarkall arra, hogy egy ajánlóba megjegyezzem. Talán ha lett volna ereje Désnek az első regényéből húzni egy erőteljeset. (lesz ez feszesebb is remélem, mert amúgy olvasnék még tőle) Persze ha meg elfogadom, hogy ez egy hosszan íródott naplóból született, akkor meg a csapongás indokolt, még akkor is, ha amúgy volnának regényformai elvárások egy ilyen terjedelemnél. A valós és véleményezett tartalmi elemek viszont széles spektrumú műveltségen és persze a bennfentesség előnyén alapulnak, a zenei, irodalmi , film és színházi, egyéb művészetág vonatkozásaiban igencsak irigylésre méltóak . Külön respect neki, hogy kimondta a kezdő Ady ripacskodását és a nem ismeret híján hitetlen, de gyaur bibliaértelmezéséért. Kiváltképp a karácsonykompatibilis Jézusértelmezési levezetéséért meg a bibliai szexualitás kapcsolata a fogamzáshoz értelmezhetetlen ellentéteiért .
Az irodalmi naplószekció tetszett a legjobban.
A hazai irodalmi kánon megkérdőjelezése, bár Móricz a
személyes védelmem alatt áll, és egészen a pofozkodásig rajongok érte, de abban
egyet értek, hogy a hazai modern irodalmi fordulat nem tőle ered. És nem is
Krúdytól, akiért szintén hajlamos lennék megenni egy tál rezgős kocsonyát annak
ellenére, hogy semmi pénzért sem eszem olyat. Bár a naptáridőben éppen lehetett
volna mindkettő, hisz akkor már írt például Proust és Kafka, akikről a
legvéresebb kritikusaik sem merik azt mondani, hogy nem teremtettek újat az
irodalomban. Minta hogy Aranyról is azt gondolom (bár kétségtelenül
szépenszólóak és magyarszívkedvesek a
művei) mégis egy új irodalmi kor hajnalának az utóvédje, szemben a kortárs
Flaubert, Poe, Gogol meg Dosztojevszkij irodalmával. ( nem baj, csak a
tények kedvéért)
Aztán a maradibölcsész féle fanyalgó hangú kiazaKertészimrézésről is hasonló véleménnyel vagyok, beragadtak a pátoszos hangú szövegekbe. Igaz Esterházy betöretlen irodalmicsikókon való bravúrkodásán túl a maradandóságának a megítélésében lenne némi polémiám , és nem csak az írói termését jellemző nagyszámok törvénye miatt. Spiróról nincs vita.
Aztán a maradibölcsész féle fanyalgó hangú kiazaKertészimrézésről is hasonló véleménnyel vagyok, beragadtak a pátoszos hangú szövegekbe. Igaz Esterházy betöretlen irodalmicsikókon való bravúrkodásán túl a maradandóságának a megítélésében lenne némi polémiám , és nem csak az írói termését jellemző nagyszámok törvénye miatt. Spiróról nincs vita.
Azért ha lenne egy szexuális tanszék, nem feltétlenül neki
adnám a katedrát ha csak nem egy férfiaknak indított belterjes fakultáció
lenne.
Mert egyébként ajánlom a könyvet, persze felkészülve arra,
hogy a szórakoztatófaktora akkor fejti ki az optimális hatását, ha helyén
kezeljük a gyengeségeit barokkságát is.
Ja és még egy veriobjektív megjegyzés. Abnormatív szerelemelmélet
ide, kéjvágylegalizációs szerelmi
modell oda, a közelnegyvenes férfinak a
17 éves Évivel fenntartott viszonya
bekapcsolta bennem az anyagombot (on) és ebben a minőségemben mángorlóval csapkodnám
fejen hosszan és kéjjel Dés urat normatíve. (off)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése