(Sebastian Bergman 1.)
Na megint egy jó skandikrimi. Minden van, ami a műfaj receptje
előír: elcseszett életű nyomozó, (ami itt kicsit alternatívan értendő) jó és rossz oldali szereplők magánéleti háttérszálai, csavaros krimivonulat… persze azért mert megvannak
A pontos hozzávalók ellenére kicsit sem kommersz, hisz olvastatja magát, húz egyre
tovább a sztori.
Bergman a zavaros magánéletű és egy személyes tragédia okán
a munkáját elhagyó kriminálpszichológus vezeti végig az olvasót egy olyan nyomozói oldalról többszereplős nyomozáson, ahol lassan és többszöri kerülő úton eljut a férfihoz, aki nem gyilkos de ez még nem a vége, mert ami mindezen túl van, na az az igazi csattanó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése