2014. február 3.

Umberto Eco: Baudolino

Te szent  ereklyetartó koponya!
Ha a képzelet fűszerezi a valóságot, az határokat feszeget, de Baudolino esetében ez csak a javára válik a valóságnak. Ha egyszer meg akarnám keresni János pap országát , kizárólag Baudolinoval indulnék útra, na meg néhány eredeti Keresztelő  Szent János koponyával.  Vagy bármivel, amivel Krisztus teste érintkezett vagy egyenesen a testrésze, még ha az zsidósága okán fölösleges testrész is volt. Egy a lényeg, sok eredeti példányunk legyen minden egyedi darabból. Mindig lesz világi konvertibilis forgalmi értéke ezeknek a tömeggyártású ereklyéknek.  Ha nem is találnám meg, azt a bizonyos paradicsomi helyet,  akkor is garantált a kalandos utazás és az ereklyebőséges , a valóságot lazán kezelt történetcunami,  ahol útitársak a világcsavargásban jártas világcsalói és nem mellesleg potenciális vagy valós királygyilkosok. Persze Ismerve Eco mester csavaros történetmesélését semmi nem az aminek elsőre, (meg másodikra)látszik.
Ha Eco mester ragaszkodott a Baudolino tódította  történethűséghez (most miért? Pont ez ne lehetne?)akkor el kell ismerni, az ókor szegényebb lenne nélküle. A hiedelmek, ereklyeimádok, szenté kiálltott „kinyilatkoztatók”. Na de ez nem így van most is? Akkor a keresztszögbe hittek, ma a lepottyant csészealj kipufogókban, akkor jósok, látók mondták meg a tutit, ma szerencsesütikből jön a mandala, akkor remeték vonultak el a világból gondolkodni, vezekelni, ma a világból zárják ki , és vezekelnie kell, aki  gondolkodni mer. Nincs új a nap alatt, csak az időkerék forog.

Igaz sok elem ismerős volt egyéb esszé kötetéből, de így történetbe ágyazva egészen más szórakozást adott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése