2014. február 26.

Philip K. Dick: VALIS

Az biztos, hogy van válasz. Na de mi a kérdés? 
Hát itt nagyon elgurult a gyógyszer. 
Aztán összeszedegette és mind megette. 
De nem ám simán kihunyt a fény, hanem épp ellenkezőleg. Kigyúlt. 
Egy nagy átfogó és a hétköznapi érthető értelemhez viszonyítva őrült gondolkodás ez, az ókori bölcsektől a zeneművészet és irodalom nagyjainak maradandó alkotásaival megtámogatva a létközi közlekedés tudati dimenzióinak a tér-idő szimbiózisában való elméleti mozgást. Fat-ális elmebaj. Hyper és holografikus világok keverednek a lineáris és ortogonális időkkel. Ott van benne a Végtelen Aktív Létező Intelligens Struktúra. Mekkora zseni ez a Dick, még akkor is, ha a káoszt, amit teremtett csak ő látja át ködmentesen. Ha ennek csak a fele párhuzamol a saját életével, akkor már értem honnan a könyveihez az ihlet.

Akik a viskót „biblikus értelemben” olvasták, azok ezt sem fogják szeretni (nem, kicsit sem hasonlít a két könyv egymásra, sőt! Csak és kizárólag, a létezés és az azt mozgató külső-belső hitbéli/elméleti periszkóphatás végett tettem egymás mellé)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése