A történet alapja nem lányregényes. Mégis
egyfajta lányregény lett. Persze ez eléggé hosszú pórázos asszociáció, mert
valójában egy gyilkosságsorozat fellelhető adatainak a dokumentálása. Nem túl
eredeti, ha úgy besszük. A regény erőssége az írói hogyan, és ami mögötte van.
Ahogy a kor sűrű légkörébe vákuumot képez. Ahogy a kötelezően fújdogáló fényes
szelekbe kétségörvényt kavar. Ahogy a lelketlenségben lelket rajzol.
Körülbelül annyi hiányt hagyott maga után az
olvasás, mint amennyi teljességet. Mert az, hogy Rubin a dokumentalista írást
úgy tette regényessé, hogy attól borsódzott az olvasói szemem, az irodalmilag
teljes élményt adott. Az, hogy a befejezetlenség okán sosem tudom meg, a sorok
közötti írói sejtetés valóságát, az is bizsergető de egyben bosszantó is. Az,
ahogy az utódok bántak a hagyatékkal, miszerint nem okoskodtak a vélt eredeti
írói szándékkal, hanem egyberendezték némi magyarázattal, azért hálás vagyok
nekik, viszont éppen ez kétségeket is támaszt, hogy vajon mi lett volna a
szerkezetéből adódó lehetőségekből, ha azt Rubin fésüli regényformába. Meglehet
ugyan ez, de ezt sosem tudjuk meg és ez is ad neki egy titokzatosságot.
Végeredményben tetszett így ahogy van, bár
mindig ott marad bennem, hogy mi lett volna ha…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése