2013. november 20.

Umberto Eco: Ellenséget alkotni és más alkalmi írások

Ha egyszer találkoznék Ecoval, kipróbálnám az elméletemet. 
Minden különösebb magyarázat nélkül odatennék elé mondjuk egy kabátgombot, egy mangalicakolbász meg egy rabbi lenyisszantott hajtincsét és türelemmel várnék. 

Tuti, hogy 2 óra múlva lenne egy könyvnyi mondanivalója ezekről külön-külön, egymáshoz kapcsolódóan és elvonatkoztatva is. Ha kapna még 2 órát a különböző vonatkozású összefüggéseket vagy különbségeket többtucat irodalmi idézettel, egyéb forrásra hivatkozó lábjegyzettel majd történetileg megalapozott históriákkal is ellátná. Még további 2 óra múlva egy fergeteges előadást tartana mindebből Rómában, Párizsban és New Yorkban. Tokióban csak azért nem, mert éppen Prágában lenne.  Szóval nagyra tartom Ecot. Szeretem, hogy mindenről és mindig van mondanivalója. Szeretem, hogy még ha az olyan is, amivel nem feltétlenül értek egyet, akkor is érdekel.  Mint ez az előadásokból összeszerkesztett válogatás kötete is. Érdekes, gondolatébresztő és szellemes. És hogy mennyire széles a témapaletta? Szó van benne a szentségként tisztelt, Jézus lemetszett előbőrétől Victor Hugo túlzásokkal teli poetikáján és a megdöbbentő Ulyssesfikázáson keresztül a vándorló szigetekig sok mindenről, ami még akkor is figyelemtartó, amikor az unalmas listákat vagy a kacifántosan felülkombinált írói túlkapásokat prezentálja a kitartó olvasójának.  Viszont ezt az analitikus típusú olvasóknak nem javaslom egyszerre olvasni. Az írott előadások szövege és hatása olyan, ami továbbgondolkodásra ösztönöz, úgyhogy bár mohón vágyik rá a kíváncsiság, hogy olvassa a következő lapokat, de rá kell jönni, hiába is kapkodna vele, az előző utóélete elvenné a következőre való jelenbeli figyelmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése