2013. október 28.

Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai



Na csapjunk bele a közepibe, mert még sok merész és hősies dolgot kell kifundálnom, nem érek én rá itt beszédet tartani.
Hallgassanak ide. Jó fiú ez a Huck, én mondom maguknak, Tom . Tom Sawyer, aki a barátjának mondhatom magam. Sok mindenre megtanítottam, de az meg is láccik mert rendesen a talpára esett, ahogy majd meg is lássák a saját szemükkel is. Kicsit babonás ugyan, de ki ne lenne az, akit hol az özvegy vesz szent pártfogásába, hogy majdnem belehal az unalomba, hol az iszákos apja üti az iskola miatt, hol meg elsiratott hullaként egy négerrel (meg két önjelölt úricsalóval)utazza végig a folyót egy tutajon. Megpróbált ő jó útra térni, de istenuccse’ nem tudott, mert mindig közbe gyött valami fontosabb huncutság vagy ha más nem, hát én magam, hogy valódi világhírű kalandokba keverjük magunkat. Na, abba nincs is hiba, mert ahol mi keverjük a lapokat, ott senki sem nyerhet. Na de ilyen vót akkoriba a kezdődő amerika. Csupa kaland meg kalandor.
Amúgy meg olvassák el oszt meglássák, hogy nem a levegőbe beszélek. Na mostmá tényleg megyek , mert a három bagolyhuhogás az fontos haramiagyűlést jelez. Azt meg jól tudja minden valamire való csirkefogó, hogy a bandavezér nélkül nem lehet megtartani.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése