hülyepasik hülyeasszonyaik

folytatásos feneregény

epizód 3.

Amikor a pasi szerel

Amikor a pasi szerel…  na igazából már itt be is lehetne fejezni ezt a részt, mert ugye nálunk ez a mondat úgy szól, amikor a pasi merő segítőkészségből tönkreteszi azt is,  ami addig nem volt elcseszve … Legyen az egy szereldmagadáruházi bármi, vagy egy technikai eszköz beállítása, amibe beletartozik a távirányító elemcsere is. Cirka 3 perc után hangzik el az alábbi mondat valamelyike vagy mindegyike: ez egy elcseszett konstrukció/hiányzik a fele alkatrész/nincs megfelelő célszerszám,  stb…  na ekkor jön a női szakasz, aki a félrehajított műleírást elolvasva! nem erőből, hanem forma szerint  összeillesztve az alkatrészeket  szépen csöndben kialakítja azt, ami az elsődleges funkciója a használni kívánt tárgynak.  Nem lenne fer, ha azt elhallgatnám, hogy olykor a fiúknak is sikerül, igaz, hogy a gyárilag olvasófotelnek készült konstrukció mire összeáll az izmos és  dolgos kezük alatt, hurkatöltő lesz, de ez nem von le abból, hogy bár olvasgatni rajta kicsit macerás, viszont remek óriásmuffint lehet vele formázni.

Vegyünk egy példát.   Tetőablakra napfényroló.

Nyilván a funkcióját tekintve annak úgy kell elhelyezkednie az ablakon, hogy az, erős napsütés esetén fény és hővisszaverő védőréteget képezzen az üvegfelületen, megóvva a mögötte lévő teret a nem kívánt többletfény és/ vagy többlethőmérséklettől.

Na, eddig rendben is volna a dolog.  Adott 2 sín, a nyitott és zárt rolófunkciót terelni hivatva,  4 egyforma csavar ezen sínpár rögzítésére, egy zárt(leengedett) állapotot rögzítő akasztó és ehhez egy a többitől szemlátomást kisebb méretű és betekerési  felületen elütő mintázatú csavar , egy felcsévélő rúd amire a napfényvédő feltekeredik ha fénynyitott állapotot akarunk teremteni és ugye maga a speciális napfényvédő vászon.

Első ránézésre egyszerű a képlet. Sínek felcsavaroz, előre összeszerelt rúdon a mozgatózsinórral ellátott napfényvédő bepattint. Rögzítő elem becsavaroz. Kipróbál. Működik. Örül.

Igen ám, de amiből kettő vagy annál több van, az ugye mindjárt felveti azt a kérdést, hogy melyik nademelyikoldalra? való. A tisztánlátás kedvéért hozzátenném, a két sín tökéletesen egyforma, ergo tökmindegy melyik oldalra kerül. Egy apró ám igen lényeges dologra kell figyelni, hogy a sínek nyitott oldalai egymás felé nézzenek, segítve így a vászon fel-  és lefelé való mozgásának a párhuzamos terelését az adott síkban.

Persze ez csak akkor derül ki, hogy valami nem stimmel, amikor egyrészt a négy egyforma csavarból 1 megmarad, viszont hiányzik az akasztórögzítésére szolgáló mintegy fél centivel kisebb és eltérő mintázatú csavar.

Fejvakarás, lájtos anyázás a konstruktőröknek címezve, hogy úgy tervezik a síneket, hogy nem pattan bele a csévélőrúd bezzeg  még számolni sem tudnak haha, hisz egy csavarral több van.

Halk köhincsélés a hátsó sorból az ácsaképperrejártam női részlegen, és anélkül, hogy a férfiúi hiúságot lábbal tipornák megjegyzik, ha már a konstruktőrök így elcseszték, és ezt  A Szerszámhasználó  Férfi jó érzékkel észrevette, hát mi lenne, ha megfordítaná a síneket, és ugyan igaz, hogy lesz rajta 2x2 jól  látható fölösleges lyuk, de a lényeg, hogy Ő! felismerve a gyártási hibát,  egy váratlan szituációban előugró elmés megoldást kiötölve, Ő! megoldotta azt.

Na meg is történik a sínirány csere, közben csavaradogató segítségnek álcázva, titokban, sunyi női módon  kicserélve az összekevert csavartípusokat is, a jó típust adogatva kézhez, hogy a Férfit  fölöslegesen ne flusztrálja  később egy újabb hibajelenség észlelése és ily módon mintegy diadalt aratva végre legyünk már túl ezen és  jelenthesse: Megcsináltam! Minekutána a nő úgy gondolta itt már az ő téblábolására nincs szűkség odébbállt tenni a dolgát.

Viszont arra még az engemnemtudszmeglepni  zentudatú nő sem gondolt, ami ezután következett.

Álltak az elkészült mű előtt, mindenkinek dagadt a keble.   A Férfinak a jól végzett munka miatt a nőnek a Férfi miatt, aki megoldotta a mintegy 10 perces feladatot úgy 50 perc alatt.(csak mondom, a házi statisztika szerint ez jó arány) Már csak az ünnepélyes kipróbálás maradt hátra.

Szóval ott álltak megilletődve, tán egy halvány könnycsepp is megjelent a nő szeme sarkában, amikor is a Férfi, mint a teremtés koronája úgy döntött átengedi a kipróbálás rituális szertartását a nőnek.  A nő ekkor már érzett némi kétséget, egyrészt ezt már ismerte, miszerint a próba során előadódó hibák , nyilván az ő kontár használatának a következményei, másrészt mert valami feltűnt neki, ami nagyban zavarta az elvárt funkcionális összhangot. És igen, mielőtt elindította volna a próbafolyamatot, egyértelművé vált előtte mi a baj, de már nem állította le a mozdulatsort, bár a sínek egymás felé futó antipárhuzama kissé nehezítette a gördülékeny rolómozgást, mégis csak akkor akadt meg a beteljesedésnek a fázisa, amikor is a nehezen lehúzott vásznat nem volt mihez rögzíteni. 

Ugyanis a rögzítő egység a szerkezet tetejéhez volt csavarozva.

(Innen már a megszokott forgatókönyv következett. Férfi lehülyézte azt, aki nem tudott egyértelmű szerelési utasítást adni az ilyen atomrakéta bonyolultságú szerkezethez, a gyártót vásárlóvédelmi felügyelőség retorziójával fenyegette, mert direkt! rossz alkatrészeket és szerszámokat csomagolt az egységcsomagba majd széthagyva a szerelési hulladékot és egyéb kellékeket, elviharzott nyugtatólag meccset nézni.  Mivel a csomagolásban mellékelt csavarhúzó az erőbőlszerelő mód következtében használhatatlanná lett, a nő leballagott a konyhába, elővette az anyacsavarhúzót(értsd: kés) és pillanatokon belül megigazította a csálé sínpárt, helyére tekerte a rögzítőt és működőképes lett a szerelék. Persze ez semmi, hisz a munka oroszlánrészét ugye a Férfi már elvégezte és pár nap azidőmindentelrendez időszak után már a családi szóhasználatban is a Férfialanyi kontextusba kerül az a mondat, hogy megcsináltam a rolót. )

Hát így megy ez.